Lorántffy Zsuzsanna 1600. körül született Sárospatakon Lorántffy Mihály és
Zeleméri Borbála leányaként. Édesanyját egész kis korában, édesapját pedig
a gyermekkor küszöbét alig átlépve vesztette el. Még hajadon volt, amikor
mostohaanyja, Andrássy Kata is meghalt.
1616-ban ment férjhez I. Rákóczi Györgyhöz, Rákóczi Zsigmond erdélyi
fejedelem fiához. Férjével a Lorántffy család birtokán éltek Sárospatakon.
Itt születtek gyermekeik: Sámuel, György, Zsigmond, majd Sámuel halála
után a szintén gyermekként eltemetett Ferenc.
Lorántffy Zsuzsanna nagyszerű társa volt férjének az élet minden
területén: a birtokok jövedelmező igazgatásában, politikai ügyekben, és ha
kellett, a hadviselés megszervezésében is. Nagy hangsúly fektetett
emellett a szellemi élet támogatására is: jótékonyan segítette a
sárospataki, debreceni, nagyváradi, kolozsvári és gyulafehérvári
református iskolákat. Pártfogolta a református teológiai írókat műveik
kiadásában, részt vett kora irodalmi mozgalmaiban. Amikor férje Erdély
fejedelme lett, elhagyták a birtokot, és Váradra költöztek. A család élete
ettől kezdve folyamatosan ívelt felfelé, mígnem az ország leghatalmasabb
urai lettek. Boldogságukat és nyugalmukat azonban 1648-ban megtörte I.
Rákóczi György halála, majd négy évvel később harmadik fiuk, Zsigmond
elvesztése. Lorántffy Zsuzsannát e megrázkódtatások idején Istenbe vetett
erős hite tartotta fenn.
Élete alkonyán a fejedelemasszony a jótékonyságnak, a református vallásnak
és a sárospataki főiskolának szentelte idejét. Nem csak a vallás terén
voltak szabadszellemű törekvései, hanem a tanügy terén is újítani akart:
Sárospatakra hívta Comenius J. Amost, a XVII. század legkiválóbb
pedagógusát. Lorántffy Zsuzsanna élete utolsó éveiben sokat szenvedett
fia, II. Rákóczi György vakmerő politikája miatt, amely a Rákócziak
hanyatlásához vezetett. A fejedelemasszony küzdött e hanyatlás ellen, de
próbálkozásai nem jártak sikerrel. 1660. április 18-án halt meg, rá egy
héttel fia, György is távozott. Lorántffy Zsuzsanna élete egyszerűségben,
családiasságban, áldozatkészségben, jótékonyságban, hazaszeretetben
követendő példa mindnyájunk számára.
Lorántffy Zsuzsanna fejedelmi nő volt minden tekintetben: szelíd és
jótékony a hatalomban, erős és szilárd a csapások közt, vigasza a
szenvedőknek, szószólója az elnyomottaknak, pártfogója az üldözötteknek.
Jellemét, egyben egész életét férjével, gyermekeivel, udvari tisztjeivel,
kortársaival, bizalmas embereivel folytatott levelezéseiből ismerjük meg.
A XVI. században Sárospatak vára és uradalma a Perényi családról a Dobó
családra majd Lorántffy Mihály kezébe került, kinek két feleségétől
fiúgyermek nem, de három leánygyermek született: Mária, Kata és a
legidősebb, Zsuzsanna, akinek pontos születési dátuma bizonytalan, 1600
körülire tehető. Lorántffy Zsuzsanna alig lépte át a gyermekkor kapuját,
amikor édesapja meghalt, így a gyermekek gyámjává Osgyán Bakos Jánost
nevezték ki. A leány még hajadon volt, amikor mostohaanyját, Andrásy Katát
is elvesztette. Pár hónappal a mostohája elvesztése után, 1616. április
18-án férjhez ment I. Rákóczi Györgyhöz, Rákóczi Zsigmond erdélyi
fejedelem fiához. A rokonok 13 évig tartó pert folytattak ellene, de a
Lorántffy család főbirtoka, Sárospatak a családé maradt. Itt élt férjével,
aki 1619 nyarán Bethlen Gábor hadaihoz csatlakozott, de a vereségek,
illetve felésége betegeskedése miatt visszavonult. Ezután születtek meg
gyermekei: Sámuel, György, Zsigmond.
Az akkoriban fejletlen egészségügy és a rendszeres járványok nagyon sok
embert szedtek áldozatul. Így halt meg Sámuel fiuk is. Később született
Ferenc fiukat már gyermekkorában eltemették. A gyász, mint múló felleg
vonult el a család feje fölül, s derűs napok sora következett. Ezalatt
Lorántffy Zsuzsanna férjével együtt egyre nagyobb hangsúlyt fektetett
Sárospatak gondozására. Így lett a figyelem központi tárgya az iskola,
amelyet kitűnő tanárokkal látott el, segítette és eltartásban részesítette
a szegényes tanulókat, a jobbakat saját költségén egyetemekre küldte.
Lorántffy Zsuzsanna a kor irodalmi mozgalmaiban is ugyanúgy részt vett,
mint az iskola tanárai, tudósai, diákjai. Díjazta az írókat, és munkáikat
a Sárospatakon felállított nyomdában ki is nyomtatta. Az iskola színvonala
annyira megnőtt, hogy távoli főurak is ide járatták fiaikat.
Ilyen fényűzésben, elismerésben, megbecsülésben élték életüket. Bethlen
Gábor halálával Lorántffy Zsuzsanna férjét, I. Rákóczi Györgyöt hívták meg
az erdélyi fejedelmi székbe. 1630. október 1-jén feleségével és fiával
Debrecenen át Váradra mentek. A hat évig tartó, hosszas küzdelem, csata
után valóban erdélyi fejedelem lett.
Az örökölt uradalmak során Lorántffy Zsuzsanna tennivalója egyre
szaporodott. A birtokon folytatott okszerű gazdálkodás igen megnövelte a
család bevételét. A család gazdasági fellendülése kettőjük szorgalmának és
takarékosságának eredménye volt.
Valamennyi gazdatiszt szoros kapcsolatban állt velük, a termésről szóló
jelentéseiket közvetlenül nekik küldték. A legkisebb falu termése felett
is a férj vagy maga Lorántffy Zsuzsanna határozott. Innen ered Lorántffy
Zsuzsanna fennmaradt nagyszámú levelezése. Ezekből tudhatjuk azt is, hogy
mekkora hűséggel viszonozta férje szerelmét, gyöngédségét, csillapította
haragját, enyhítette szigorát.
Lorántffy Zsuzsanna a gazdálkodás mellett nagy hangsúlyt fektetett a
szellemi élet támogatására is. Jótékonysága a sárospataki főiskolán kívül
a debreceni, a nagyváradi, a kolozsvári és a gyulafehérvári református
iskolákra is kiterjedt. Számtalan lelkész fizetését uradalmainak
jövedelméből fizette; templomainak újításához, nagyobbításához mindig
hozzájárult mind anyagilag, mind saját kétkezi munkájával.
A református teológiai írókat pártfogolta műveik kiadásában;
rendelkezésükre bocsátotta a sárospataki családi és a gyulafehérvári
fejedelmi nyomdát is.
Szerte az országban terjesztette munkáikat, ő maga is írt egy könyvet,
amely Móses és a Propheták címen jelent meg Gyulafehérvárott 1641-ben. Ez
nem volt más, mint egy egyszerű antológia: a szentírás és a református
vallás 45 hitágazata igazságtételének gyűjteménye. 1642-ben született meg
erre a nagyszombati jezsuiták rendkívüli névtelen válasza, amely Lorántffy
Zsuzsannát durván megsértette.
Férjét, Rákóczi Györgyöt ez olyan haragra gerjesztette, hogy az aljas,
megszégyenítő munka összes kapható példányát megvásárolta, megsemmisítette
és panaszt tett III. Ferdinánd magyar királynál, kérve őt, nyomozza ki és
büntesse meg az ismeretlen szerzőt. A per azonban eredmény nélkül szűnt
meg.
Lorántffy Zsuzsanna gyermeke, György 1641-ben eljegyezte magát a hatalmas
Báthory család egyetlen leányával, Báthory Zsófiával. Az esküvő napjának
kitűzését egyetlen dolog akadályozta, nevezetesen, hogy a két gyermek
különböző vallású volt. Végül pompás keretek közt 1643. február 3-án
megesküdtek, majd április 5-én Báthory Zsófia ünnepélyes keretek közt
áttért a református vallásra.
Lorántffy Zsuzsanna közben családjával Fogarasra költözött. Ezalatt
Rákóczit az ország politikai és vallásszabadságának hanyatlása
foglalkoztatta. Amint a szövetségesekkel és a törökkel megegyezett, rögtön
Erdélybe indult kisebbik fiával, Zsigmonddal. György fia és felesége
Erdélyben maradt, a kormányzás az ő kezében volt.
Lorántffy Zsuzsanna nehezen viselte férje és fia távollétét. Magába
fordulása helyett azonban különös szervezőképességének adta tanúságát
férjének felső- -magyarországi hadjárataiban, 1644-45-ben ő fogadta a
csapatokat, azokat férje után küldte, gondoskodott a várak felügyeletéről,
az Erdélybe küldött foglyok ellátásáról, a hadak pontos fizetéséről.
Közben az Erdélyben maradt György fiuk felesége, Báthory Zsófia egészséges
gyermeknek, Ferencnek adott életet, aki a háború okozta szenvedéseket és a
családi bajokat orvosolta. A háború végével a létrejött linzi béke
teljesen szabályozta a háborút megindító vallásügyi kérdést, és
helyreállította Magyarország politikai szabadságát, a Rákóczi családot
pedig az ország leghatalmasabb uralkodójává tette. A család élete tovább
ívelt felfelé: György fiuk már fejedelem volt, Zsigmond fiuk pedig a
lengyel királyi trónt próbálta megszerezni.
A család legboldogabb napjait az öröm és megelégedés, a nyugalom és
boldogság hatotta át egészen 1647-ig, ekkortól az öreg fejedelem, I.
Rákóczi György egészsége egyre rosszabb lett, végül 1648. október 11-én
meghalt.
1649-ben Lorántffy Zsuzsanna Zsigmond fiával Sárospatakra vonult vissza. A
gyász nem ért véget férje halálával, ugyanis 1651. június 27-én megnősült
Zsigmond fiát 1652. február 4-én elvesztette. Lorántffy Zsuzsanna olyan
erős lélekkel rendelkezett, amely sohasem tört meg. Erős hite Istenben,
mint a Biblia asszonyait, fenntartotta őt.
Élete alkonyán majdnem kizárólag a jótékonyságnak, a református vallásnak
és a sárospataki főiskolának szentelte idejét. Tíz évig harcolt a
presbiteriánusok élén (akik az egyházban a gyülekezet összességének
függetlenségéért küzdöttek), az episcopalisták ellen (akik a püspöki
hatalom hierarchiáját akarták megvalósítani). E szabadszellemű törekvései
miatt sok gyűlöletes rágalmat kellett elszenvednie ellenségeitől. Ezek
ellenére sikert könyvelhetett el az egyház területén, mert újító eszméit
sikerült megalapozni és kicsiráztatni, amelynek termése a felállított
presbitérium lett.
Lorántffy Zsuzsanna újítólag lépett fel a tanügy terén is. 1650-ben
Sárospatakra hívta Comenius J. Amost, a XVII. század legkiválóbb
pedagógusát, aki a nevelésügy terén megtanította azt az eszmeharcot,
amellyel korunk nevelési rendszerének alapkövét tette le.
Jelleméből adódóan ekkor is méltó volt önmagához. Míg az egyház terén az
eszmék terjesztése volt a fegyvere, addig az iskola terén a sárospataki
kollégium felemelésével válaszolt.
Utolsó éveire nagy szenvedések vártak fia, II. Rákóczi György vakmerő
politikája miatt, aki a török megkérdezése nélkül - a protestáns svéd és a
katolikus lengyel királyok harcában - a svéd királlyal kötött szövetséget.
Kezdeti sikerei után megtorlás következett. II. Rákóczit megverte a
lengyel, hadseregét a tatár, egy lengyel csapat pedig Felső-Magyarországon
át a Rákóczi uradalmakat dúlta, égette fel.
Lorántffy Zsuzsanna látta háza „csillagának" halványulását, amelyből
elszállt a béke és nyugalom. Végtelen belső erejét mutatja, hogy a
visszafordíthatatlan hanyatlással és csapásokkal megpróbált szembeszállni.
Zászlósokat küldött szét hadseregek toborozásának céljából, Isten
segítségét hívta, írt a magyar király hatalma alatti főurakhoz,
előkelőkhöz, a nádorhoz, hogy azoktól pártfogást, szövetségeseket kérjen.
Mindez hiába volt. Lorántffy Zsuzsanna 1660. április 18-án halt meg,
nyugodtan, Istenbe vetett hittel; rá egy héttel pedig fia, II. Rákóczi
György is távozott.
Aki eszmékért él és harcol, aki a szabadság ügyének szolgálatot tesz,
annak nevét megőrzi a hálás emlékezet, művét fenntartja az idő.
Egyszerűségben, családiasságban, áldozatkészségben, jótékonyságban,
hazaszeretetben életét, példáját válasszák követendő mintául.